Tudatosság: Egy prediktív feldolgozási perspektíva

Tudatosság: Egy prediktív feldolgozási perspektíva

Ez az átirat Dr. Anil Seth, egy neves idegtudós előadását rögzíti, aki a tudatosságot a prediktív feldolgozás (predictive processing) szemszögéből vizsgálja. Azzal kezdi, hogy foglalkozik a tudatosság meghatározásának alapvető kihívásával, egy pragmatikus megközelítést javasolva, amely elismeri közös értelmezésünket a szubjektív élményről, amely eltűnik az álom nélküli alvás vagy altatás során. Kiemeli Thomas Nagel definícióját - "egy organizmusnak akkor és csak akkor vannak tudatos mentális állapotai, ha van valamilyen érzés, milyen annak az organizmusnak lenni" - hangsúlyozva a lét érzését, amely megkülönbözteti a tudatos entitásokat az élettelen tárgyaktól.

 Dr. Seth ezután elmélyül a David Chalmers által népszerűsített "tudatosság nehéz problémájában" (hard problem of consciousness), amely megkérdőjelezi, hogyan hoznak létre az agyban zajló fizikai folyamatok szubjektív élményt. Ahelyett, hogy közvetlenül szembenézne ezzel a látszólag leküzdhetetlen problémával, azt javasolja, hogy összpontosítsunk a "valódi problémára", amely a tudatosság tulajdonságainak (mind funkcionális, mind fenomenológiai) magyarázatára törekszik az alapul szolgáló agyi mechanizmusokon keresztül. Ez a megközelítés a neurophenomenológiából merít ihletet, és arra törekszik, hogy feloldja a tudatosság rejtélyét annak különböző aspektusainak fokozatos magyarázatával.

 Három fő részre osztja a tudatosságot:

1. Tudatossági szint (Conscious Level):

A tudatosság foka, az altatástól az éberségig terjedő skálán. Dr. Seth beszél kutatásairól, amelyek során olyan mérőszámokat használ, mint a Lempel-Ziv komplexitás (LLe Ziv complexity) és az emergens dinamika (emergent dynamics), hogy számszerűsítse ezt a spektrumot különböző állapotokban, mint az alvás, altatás és pszichedelikus élmények. Ezt összekapcsolja az Integrált Információ Elmélettel (Integrated Information Theory, IIT), javasolva egy "gyenge IIT" megközelítést, amely az integráció és az információ mérésére összpontosít az agyi dinamikában, anélkül, hogy ezeket közvetlenül a tudatossággal azonosítaná.

2. Tudatos tartalom (Conscious Content):

Aminek tudatában vagyunk, amit az agy prediktív mechanizmusai alakítanak. Dr. Seth bevezeti az agy mint jósló gép koncepcióját, amely folyamatosan generálja és frissíti a világgal kapcsolatos előrejelzéseit az érzékszervi bemenetek alapján. Azt sugallja, hogy tudatos élményeink nem az érzékszervi adatok közvetlen leolvasásai, hanem inkább az agy legjobb becslései ezen jelek okairól, erősen befolyásolva a korábbi elvárások és hiedelmek által. Ezt az állítást olyan tanulmányokkal támasztja alá, mint az Üreges Maszk Illúzió (Hollow Mask Illusion) és kísérletek, amelyek bemutatják az elvárások hatását az észlelésre és az emlékezetre.

Dr. Seth hangsúlyozza, hogy a prediktív feldolgozás, bár nem teljes elmélete a tudatosságnak, hídelvként szolgál az agyi mechanizmusok és a tapasztalat fenomenális aspektusai között. A "számítógépes neurophenomenológia" (computational neurophenomenology) mellett érvel, számítógépes modelleket alkalmazva e szakadék áthidalására, ahogy azt a hallucinációk szimulálására irányuló kutatásai is példázzák neurális hálózatok segítségével.

3. Tudatos én (Conscious Self):

Az élmény, hogy elkülönült egyének vagyunk. Kihívást intézve a hagyományos nézettel szemben, amely az ént észlelőként látja, Dr. Seth azt állítja, hogy maga az én is egy észlelés, kontrollált hallucinációk gyűjteménye, amelyet a prediktív feldolgozás hoz létre. Megvitatja az én különböző aspektusait, a testi énre összpontosítva példaként arra, hogy a testtel rendelkezés élménye is egy következtetés, amely érzékszervi előrejelzéseken alapul. A Gumikéz Illúziót (Rubber Hand Illusion) használja a testi én-észlelés plaszticitásának bemutatására, és kiemeli az interoceptió (interoception, a belső testi állapotok észlelése) szerepét az érzelmeink megtapasztalásának alakításában.

Dr. Seth azzal zárja, hogy foglalkozik a mesterséges intelligenciában (AI) megjelenő tudatosság növekvő aggodalmával. Érvel amellett, hogy az intelligencia és a tudatosság különálló fogalmak, és az emberi szintű intelligencia elérése nem feltétlenül jár együtt a tudatosság kifejlődésével az AI-ban. Óva int az antropomorfizmus veszélyeitől és a tudatos vagy látszólag tudatos AI létrehozásával járó potenciális erkölcsi veszélyektől.

Gondolatébresztő utalással zárja Mary Shelley Frankensteinjére, kiemelve, hogy a történetben az igazi borzalom nem az élet teremtéséből származik, hanem egy olyan tudatos lény létrehozásából, amely képes szenvedést és érzelmi gyötrődést átélni. Ez erőteljes emlékeztetőként szolgál a szintetikus tudatosság keresésével kapcsolatos etikai megfontolásokra, arra ösztönözve bennünket, hogy óvatosan és felelősségteljesen járjunk el.

Összességében Dr. Seth előadása lebilincselő felfedezést kínál a tudatosságról a prediktív feldolgozás perspektívájából, kihívást intézve a hagyományos feltételezésekkel szemben, és arra ösztönözve, hogy az agyi mechanizmusok, a szubjektív élmény és létünk természete közötti bonyolult kölcsönhatás megértése felé forduljunk. Több kérdést hagy a közönségben, mint választ, további vizsgálódásra és mélyebb reflexióra ösztönözve létezésünk e mély rejtélyével kapcsolatban.